~ Tizenhárom ~

Úgy rohan az idő, de meg lehet állni,
a nyüzsgésből ketten most ki tudunk szállni,

hát kérlek téged, hogy szeress engem,
boldogok leszünk, ha megbízol bennem.Érzem, hogy valami megmozdult itt bent,őrjöngve bömbölhet odakint a csend,mi együtt kirándulunk itt, a lakásban,szerencsésen partnerre leltünk egymásban.
Likó Marcell

Régen írtam már a szerelmünk történetéről, mivel sok-sok minden történt és úgy éreztem ez már tényleg valóság és nem csupán kívánság, álom.

Decemberben összekötöttük hivatalos formában is az életünk.
A fizikai távolság csökkent köztünk márciustól és egyre közebb kerülünk ahhoz a célhoz, hogy együtt éljünk, egy házban, egy helyen és hasonló napirutinnal.

Már nagyon várom, amióta megismeretelek... 
Amióta megismertem a csodálatos lényt, személyt, akit mára már a férjemnek tudhatok színesebben, szebben láttom a világot... A szerelem megszépít.

Tudom még lesznek akadályok az életünkben, azt is tudom, hogy közösen letudjuk ezeket győzni.

Tudom, hogy a mesék igaz történeteken alapulnak, ezért mesélek majd az unokáinknak egy hercegről, hercegnőről és az örökzöld szerelem történetéről.

~ Tizenkettő ~

A sors nem mindennapi boldogságot adott nekünk ajándékba. Szeretni és tisztelni egymást - lásd be - nagyon ritka és boldog kombináció.

Ljudmila Ulickaja

Két napja és egy éve, hogy megkérted a kezem, nem tudom elmondani, számba szedni, vagy csak szavakba önteni mindazt, amit tőled kaptam.

Nem tudom megköszönni sem, sőt meghálálni sem, viszonozni?

Fogalmam sincs, rajta vagyok, hogy sikerüljön és mindent, amit tudok, ami és aki én vagyok át adjam neked. Minden szeretettem, az egész lényem a tiéd.

Nagyon szeretlek. S bár a sors úgy hozta, most kicsit távol vagyunk, mégis azt mondom - nem baj. Nem baj, mert ez értünk történik, a szerelmünkért, a jövőnkért.
Szeretlek. Tisztellek, ritka és boldog kombináció.

Néha csak mosolygok, másoknak úgy tűnhet semmi okom rá, vagy ép a semmibe mosolygok... Tévednek.
Mosolygok, mert vagy nekem, mert rád és ránk gondolok.
Mosolygok egy-egy emlékében, mondaton, mozdulaton, vagy csak  mosolygok egy valós, valótlan gondolaton.

Rád gondolok és jól vagyok, rossz napokon felvidulok.
Nagyon szeretlek és köszönöm neked, hogy veled élhetek!

Szeretlek!

~Tizenegy~

- Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit.

Margery Williams

Mai alkalommal egy bájos történettel készültem...

Lássuk is, mi számomra a szeretet, a szerelem, ami "igazi".

Igazából nem tudom pontosan, azt sem, hogy miért történt. Sem, hogy hogyan történt, szépen lassan kialakult, de az is lehet végig magammal hordoztam csak nem tudtam róla, az is lehet, amikor először megláttam már motoszkált bennem, valahol legbelül, de félt... Félt tőlem és tőle.

Én is féltem, de ezt már tudod.

Telt az idő, az érzés erősebbé vált, a félelem csitult, napvilágot látott, és a remény éltette, a szeretett ápolta és a mivoltod, a létezésed tette legyőzhetetlenné.

Egy nap ráeszméltem, szeretlek. Amikor felfedeztem ezt az érzést nem akartam elhinni és ellenkezdtem, de igazából nem akartam ellenkezni sem és tudtam: felesleges, mert szeretlek visszafordíthatatlanul.

Mikor is lett igazi?

Talán, az első pillanatban, amikor a monitoron lévő lény a valóságban is megjelent, vagy amikor egy kérdést tett fel, az is lehet, mikor még csak ismeretlen volt... nem tudom.  Azt sem tudom, hogy mi döntöttük- e el, vagy tényleg létezik a sors szerűség...

Egyszerűen csak tudom és érzem... számomra te vagy az igazi, te vagy a bőr lovacska.

Szeretlek!

~ Tíz ~

"Te az a dallam vagy, ami tökéletesen harmonizál velem."

~ Joss Stirilng

Nem sokára egy éve lesz hivatalos a szerelmünk, pár nap múlva eljön az a nap, mikor egy évvel ezelőtt találkoztam veled, mikor sikeresen bemutatkoztam és hoztam a hóbortos, bolondos és cseppet idegesítő formám a legnagyobb őszinteséggel. 

Mondanám, hogy akkor ismertél meg, de csupán a személyes találkozás vált akkor lehetővé, hogy bele nézzek a mély barna szemedbe és lássam a ragyogó mosolyod, ahogy az arcodra süt a márciusi nap és érezzem, hogy jelenléted beragyogja a lényem.

Korábban ismertél és ismertelek, még is az igazi ismeretség, a mély ismeret csak ez után következett és folyamatosan következik, amikor majd minden szokásod felismerem, és biztosan tudom, mit szeretnél mondani egy-egy helyzetben, ehhez sok évnek el kell telnie melletted, talán egy élet is kevés... 

Tudom önző vagyok, bár úgy érzem, most jól cselekszem az önzőségemmel és nem szeretném, ha csak én vágynék arra, hogy megoszunk egymással egy életet, így talán nem is vagyok önző, csak reménykedő...

Szeretném hát, ha te a tökéletes dallam, mi minden rezdülésemmel harmonizálsz lejátszanád velem az élet szeretet szinfóniáját.

Szeretlek!

~ Kilenc ~

"Akkor is szeretni foglak, ha a testem eporhad és a a szél hordja szét." 

~  Nalini Singh

Nem tudom mikor láthatlak viszont, nem tudom te mit érzel ezzel kapcsolatban. Tudom, hogy ez nem lesz egyszerű, mint ahogy csomószor az élet sem egyszerű, de tudjuk mindig varázslatos és én pedig azt tudom, hogy szeretlek, és szerelmes vagyok beléd. Érzelmileg és tudatosan is, bár nem tudom pontosan kifejezni milyen ez... Egyszerűen csak tudom és érzem.

Azt is érzem, hogy mi megtudunk oldani mindent. Lehet, hogy több emberrel tudná leélni az életét egy ember és lehet, hogy te is és én is, és mi mind csak jelöltek vagyunk, de mégis egymást választottuk, ez pedig nem véletlen.

Lehet nem találkoztunk másik potencionális jelölttel, de a kérdésem akkor, hogy miért nem? Oka csak volt.... tehát még sem véletlen, hogy utunk összeért és mint két víz tömeg egyesült.

Tudom, hogy szeretlek, hogy szerelmes vagyok beléd és persze ez az érzés folyamatosan alakul, erősödik és változik, és lehet hogy idővel gyengébbnek érzed és érzem majd, de ez nem azért lesz, mert valóban gyengébb lesz, hisz csak erősödni tud az, amit irántad érzek, a szeretet, a szerelem, a bizalom, a tisztelet és minden, miből és mitől tudni vélem, te vagy számomra a legkedvesebb.

Szeretlek, még ha szél hordja is szét testem.

Szeretlek!

~ Nyolc ~

"Sosem hittem volna, hogy egyszer rátalálok arra, akit  lelki társamnak nevezhetek. De megtaláltalak. Olyan ez, mint amikor az ember rájön, hogy mégis léteznek csodák, és az álmok mégis valóra válnak." 

~ Casey Wilson

Vannak bejegyzéseim, amihez nem kellenek extra szavak.. talán a fent leírt sorok is ezt igazolják...

Megtaláltalak, vagy megtaláltál... nehéz eszme futtatás lenne, azt is nehéz lenne kiokoskodni, hogy az élet akarta így vagy mi döntöttünk a sorsunk felett... egy dolgot tudok: a közös jövőnk a mi kezünkben van.

Nem hittem a netes társ keresésben, igazából azt gondoltam, hogy valahol megfogom találni a bizonyos Ő-t. Végül is valahol egymásra találtunk... Te ott voltál a virtuális tér elrejtett utcáiban én pedig sétálgattam egyet, és valahogy egymásba botlottunk. Az életem legsikeresebb és legfájdalom mentesebb botlása volt (nem mintha gyakran előfordulna)...

Aztán valahogy egy buszra kerültünk, egymás mellé, és beszélgettünk. Az utazás elkezdődött hát, először szöveggel, majd képekkel, titkokkal, bizalommal, barátsággal és bár a szememmel és szívemmel láthattalak, még sem volt egészen valóságos ez az élmény... Egészen addig, még végre haza értél a kirándulásodból.

Találkoztunk, nem csak a virtuális utcákon, hanem a valóság kövezet utcáin. A találkozásunk napja, még mindig varázslatos, vicces és zavarba ejtő számomra.  Mondjuk úgy, hogy már az első hús vér találkozásunknál bemutatkoztam...

Aztán ez az utazás, mi a kettőnk történetét meséli el, új sebességre váltott és más tájakra evezett... de tudom, ez még csak a kezdet, a nagy kaland ez után következik.

Szeretlek!

~ Hét ~

"Midig szeretni foglak. Amikor ez a szőke haj fehér lesz, még mindig szeretni foglak. Amikor a fiatalság sima puhaságát felvátlja az idő törékeny puhasága, bőrödet még mindig meg akarom érinteni. Ha az arcodat elborítják a ráncok a mosolyaid, a szemeden átsuhanó meglepetések miatt, amikor minden elsírt könnyed nyomokat hagy arcodon, még inkább kincsként foglak őrizni, mert ott voltam, és mindent láthattam. Meg fogod osztani velem az életedet, és szeretni foglak, amíg az utolsó lélegzet el nem hagyja a tested vagy testemet." 

 ~ Laurell Kaye Hamilton

Az elmúlt 9 hónap, a két éve tartó ismeretség... az a sok élmény, és emlék, amit együtt alkottunk meg és amin együtt mentünk keresztül. Az a varászlat, hogy megismerhetlek és az a csoda, hogy vagy nekem... örökké tart és egy életen átkísér.

Szeretlek, ezen nem változtatt semmi.

Tudod, szerintem valami egészen különleges van köztünk és nagyon szerencsésnek érzem magam, hála neked és ennek az érzésnek, ami hatalmas erő és egy igazi csoda. Ritkább és értkésebb, bárminél és a legcsodálatosabb, hogy nem romlik el, sohasem. Ha betegségben küszködne, mi ketten együttes erővel megtudjuk gyógyítani, ha hiszünk benne és igazáán akarjuk.

Szerintem hiszünk, akarjuk és nem csak most, hanem egy életen át.

Köszönöm neked, hogy megtapasztalhattom általad a csodák világát, a szeretet szinfoniáját.

Szeretlek, köszönöm, hogy az életed része lehetek!