"Sosem hittem volna, hogy egyszer rátalálok arra, akit lelki társamnak nevezhetek. De megtaláltalak. Olyan ez, mint amikor az ember rájön, hogy mégis léteznek csodák, és az álmok mégis valóra válnak."
~ Casey Wilson
Vannak bejegyzéseim, amihez nem kellenek extra szavak.. talán a fent leírt sorok is ezt igazolják...
Megtaláltalak, vagy megtaláltál... nehéz eszme futtatás lenne, azt is nehéz lenne kiokoskodni, hogy az élet akarta így vagy mi döntöttünk a sorsunk felett... egy dolgot tudok: a közös jövőnk a mi kezünkben van.
Nem hittem a netes társ keresésben, igazából azt gondoltam, hogy valahol megfogom találni a bizonyos Ő-t. Végül is valahol egymásra találtunk... Te ott voltál a virtuális tér elrejtett utcáiban én pedig sétálgattam egyet, és valahogy egymásba botlottunk. Az életem legsikeresebb és legfájdalom mentesebb botlása volt (nem mintha gyakran előfordulna)...
Aztán valahogy egy buszra kerültünk, egymás mellé, és beszélgettünk. Az utazás elkezdődött hát, először szöveggel, majd képekkel, titkokkal, bizalommal, barátsággal és bár a szememmel és szívemmel láthattalak, még sem volt egészen valóságos ez az élmény... Egészen addig, még végre haza értél a kirándulásodból.
Találkoztunk, nem csak a virtuális utcákon, hanem a valóság kövezet utcáin. A találkozásunk napja, még mindig varázslatos, vicces és zavarba ejtő számomra. Mondjuk úgy, hogy már az első hús vér találkozásunknál bemutatkoztam...
Aztán ez az utazás, mi a kettőnk történetét meséli el, új sebességre váltott és más tájakra evezett... de tudom, ez még csak a kezdet, a nagy kaland ez után következik.
Szeretlek!
