~ Öt ~

~ Öt ~

"Az igaz szerelmet nem találják. Építik."

Talán a fenti sor elmond mindent. elmondja a kívánságom bizonyos habját a képzelet beli tortán... elmondja, hogy nagy nagy munka vár ránk és, mint mind ketten tudjuk nem lesz egyszerű.

A megérzésem mégis azt mondja megéri, ha mind ketten szeretnénk.

Most döbbentem rá, hogy elég romantikus irományt sikerült írnom.... Bocsánat, ismersz...

Nem mondhatok többet, mint várom a folytatást, a mese , a történet záró jelenetét, aminek hosszú időt szeretnék.

Korábban már mondtam, az idő majd dönt, mi pedig építkezünk.

Szeretlek!

~ Négy ~

~ Négy ~

"Néha azzal is nehéz megküzdeni, ha álmaid valóra válnak."

~ Fejős Éva

Ez a kis történet lerántja a leplet, az elrejtett valóságról.

 Beléd szerettem, és bármennyire is álmodoztam a szerelemről és kívántam, hogy megtaláljam az igazat, féltem is tőle.  Féltem, hogy megsérülök. Mi lesz, ha még sem így kell lennie, ha nem érdemlem meg, ha nem vagyok elég hozzá...

Szembe mentem a félelmemmel, mert tudtam, hogy még egyszer nem kapok ekkora kincset, és mivel hiszek, bízok, remélek,  ha mindez nem lenne elég szeretek, nagyon....

Mikor ez az álomszerű valóság elragadott őrült lettem... a viszonylagos racionális gondolkodásom, átalakított az érzelmek emberévé, képtelen voltam nem a szívem dallama szerint cselekedni...

Ennek részleteit nem leplezném le, hiszen elegen tudjuk... Talán az elég... a pitypang szívem egyik  legkedvesebb virágává  vált, és ahogy minden virág a fény hatására kinyílik... megfelelő személynek én is megnyíltam.

~ Három ~

~ Három ~

"Azok számára nincs boldogság, akik nagyon korán feladták az álmaikat, és beletörődtek a szürkeségbe."

~ ismeretlen

Nem tudom egész pontosan, hogy sikerült megvilágosodnom, hogy van egy férfi, igen férfi, csupa nagy betűvel, aki nyitja a zárat... Észre sem vettem és szép lassan a kelleténél jobban kedveltem, bár nem vallódtam be magamnak sem, egészen az napig, mikor megvilágosodtam...

Rá döbbentem, hogy dől belőlem a szó, hogy mindennap várom, azt az időt, hogy beszélgessünk, hogy megoszthatom vele az örömöm és a bánatom.

Mind emellett a bizalmam szépen lassan kiépült felé, elmondtam, amit az előtt nem említettem senkinek, megosztottam az olykor fura és sajátos gondolat világom és az igen gyakori kellemetlen eseteimet. 

Persze, mikor beszámoltam egy egy ilyen esetről rögtön zavarba jöttem, de még is tudtam, hogy talán értékeli, hogy kínos eseteimet elmesélem neki.

Pontosan... megkedveltem és minél jobban próbáltam magam meggyőzni, hogy nem lehet, ne reménykedjek, ne gondoljam túl és nem történhet meg... felesleges volt, mert bár az eszem nemet mondott, de a szívem már rég megnyerte a csatát.

Kislány koromban mindig az volt a  vágyam, mint minden leányzónak, ki hitt a tündérmesékben... megtalálni az igaz szerelmet.

Megtalálni azt, akivel leélhetem az életem, azt a személyt, kire úgy nézzek akár 100 év után is, ahogy senki másra, a nagy Őt.

A kérdés jogos... Megtaláltam-e?

Az idő majd válaszol.

~ Kettő ~

~ Kettő ~ 

"Sokáig azt gondoltam hogy a két világ, amiről álmodunk, és ami valóban létezik, soha nem válik eggyé, és hosszú ideig éreztem, lehetetlen az életben tartós örömöket találni, vagy azt kívánnom, hogy a boldogság állandó és tökéletes legyen. De aznap... megértettem, hogy az akarat képes megváltoztatni a szokást, áthidalni a szakadékokat és valóra váltani az elfáradt álmokat." 

~ Balogh Boglárka

A történetemhez hozzá tartozik, hogy mióta az eszemet tudom nem bíztam az ellenkező nem tagjaiban, persze voltak kivételes személyek, kiket a barátaimnak mondhattam, mint ahogy akkor, most is. De a szívemet és teljes valómat nem adtam oda egy férfinek és férfi jelöltnek sem egészen az napig.

Nem szeretném szaporítani a szót, hogy miért nem bíztam meg igazán az ellenkező nemben.. talán gyermekkorom kezdetétől  nem is volt akkora okom, mint utána... de a példa amit láttam, helyesebben a férfi példa, ami nem volt előttem, az lehetett az egyik oka.

Mitől változott ez meg?

Tőle és tőlem.  Igazából, rá jöttem, hogy nem okolhatom az egész férfi populációt, pár egyén  erkölcsi bukása miatt... Meg kell tanulnom bízni és hinni az ellenkező nemben. 

Azt gondoltam nem leszek képes bízni, nem tudok majd hinni és nem tudom megmutatni teljes valóm, nem tudom elmesélni a történetet, ami azzá formált, aki vagyok.  Féltem.

Féltem, hogy bármennyire nem szeretnék, de megbélyegzem az embereket... pedig ehhez nincs jogom, mint ahogy senkinek sincs.

Megtörtént a varázslat.... Kívántam.

Kívánságom hatására tudtam, hogy változnom kell, nekem és a néző pontomon  le kell zárnom a múlt sérelmeit, el kell fogadnom, hogy azok miatt lettem az, aki vagyok. 

Ahhoz, hogy kívánságom teljesülhessen meg kell tanulnom lebontani a falat, amit magam köré építtetem, vagy  egy ajtót biztosítani, amit megfelelő kulccsal ki lehet nyitni.

Azt kívántam, legyen valaki, aki az a kulcs, mely nyitja a zárat.

~ Egy ~

A nevem, a korom, a foglalkozásom nem fontos, hogy elmeséljem a történetem két dolog kell:

1. Higgy nekem.

2. A történet érdekes legyen.

Melyik valósul meg nem tudom, mesélni kezdek.

 ~  Egy  ~

"Mindenki álmodozik, és szerencsére az álmok tényleg valóra tudnak válni."

~ Katie Holmes

Mikor kicsi voltam mindig azt tanították nekem, hogy bízzak és higgyek az álmaimban, meg, hogy merjek nagyot álmodni.

A kívánságokról azt tanultam, hogy nagyon kell akarni és valóra válnak, és minden kívánság, minden álom egy-egy csoda... Rajtunk múlik, hogy beteljesül-e.

Nagyon akartam és az enyém beteljesült, de mielőtt elmondom a kívánságom, mely valóra vált, mesélek kicsit a mesékről, hiszen ez is mese.

Gyermekkoromban imádtam a meséket, tudtam belőlük, hogy mindig a jónak kell győznie, hogy az ész lehet egy ember legnagyobb fegyvere és legerősebb pajzsa.  Megtanultam nincs lehetetlen és  csodák, elképesztő dolgok léteznek, ha már egy valaki hisz benne léteznie kell. Tanultam a szeretet erejéről, az odaadásról, az állatok beszédéről és bár akkor még nem tudtam megtanultam a kritikai gondolkodást, a dolgok több oldali meglátását... A mesék történetek voltak, olyan történetek, miket vagy elhittem, vagy gyanakodva mérlegelni kezdtem. 

Megtanultam mindenkinek van olyan személy kire bármikor számíthat és, mint minden lány hittem, hogy valahol a világban nekem is van hercegem, de sosem gondoltam, hogy valaha is hercegnő leszek.

A messék megtanítanak hinni, eltudnak varázsolni, új világot teremtenek egy gyermeki léleknek, gyakran tanítanak, példát mutatnak a szereplők, a mesék készítenek fel minket az életre.

Tudom nem minden happy end, de néha az író is kifogy a szavakból.