A sors nem mindennapi boldogságot adott nekünk ajándékba. Szeretni és tisztelni egymást - lásd be - nagyon ritka és boldog kombináció.
Két napja és egy éve, hogy megkérted a kezem, nem tudom elmondani, számba szedni, vagy csak szavakba önteni mindazt, amit tőled kaptam.
Nem tudom megköszönni sem, sőt meghálálni sem, viszonozni?
Fogalmam sincs, rajta vagyok, hogy sikerüljön és mindent, amit tudok, ami és aki én vagyok át adjam neked. Minden szeretettem, az egész lényem a tiéd.
Nagyon szeretlek. S bár a sors úgy hozta, most kicsit távol vagyunk, mégis azt mondom - nem baj. Nem baj, mert ez értünk történik, a szerelmünkért, a jövőnkért.
Szeretlek. Tisztellek, ritka és boldog kombináció.
Néha csak mosolygok, másoknak úgy tűnhet semmi okom rá, vagy ép a semmibe mosolygok... Tévednek.
Mosolygok, mert vagy nekem, mert rád és ránk gondolok.
Mosolygok egy-egy emlékében, mondaton, mozdulaton, vagy csak mosolygok egy valós, valótlan gondolaton.
Rád gondolok és jól vagyok, rossz napokon felvidulok.
Nagyon szeretlek és köszönöm neked, hogy veled élhetek!
Szeretlek!
