"Sok öreg párban láttom még csillogni az örök szerelem fényét. Kivillan a megszokás, az elfáradás, a sorsközösség hétköznapi homályából. Még mindig fogja a kezét. Még mindig tud rá úgy pillanatani, mint szerelmes. Messziről néz már a tekintet- de ugyan az."
-Müller Péter
Folyamatosan építkezünk és remélem, tudom, hogy addig, ameddig a fenti sorok szólnak... ősz haj nem lesz akadály, homályos szempár tovább lát, mint bármely tekitet, és a használt, olykor edzett szív még jobban szeret és szerelmes úgyan úgy.
Csak ezt szeretném, hiszen akkor biztosan tudnám, minden építkezésünk mestermű lett.
Szeretlek, köszönöm neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése