~ Kettő ~

~ Kettő ~ 

"Sokáig azt gondoltam hogy a két világ, amiről álmodunk, és ami valóban létezik, soha nem válik eggyé, és hosszú ideig éreztem, lehetetlen az életben tartós örömöket találni, vagy azt kívánnom, hogy a boldogság állandó és tökéletes legyen. De aznap... megértettem, hogy az akarat képes megváltoztatni a szokást, áthidalni a szakadékokat és valóra váltani az elfáradt álmokat." 

~ Balogh Boglárka

A történetemhez hozzá tartozik, hogy mióta az eszemet tudom nem bíztam az ellenkező nem tagjaiban, persze voltak kivételes személyek, kiket a barátaimnak mondhattam, mint ahogy akkor, most is. De a szívemet és teljes valómat nem adtam oda egy férfinek és férfi jelöltnek sem egészen az napig.

Nem szeretném szaporítani a szót, hogy miért nem bíztam meg igazán az ellenkező nemben.. talán gyermekkorom kezdetétől  nem is volt akkora okom, mint utána... de a példa amit láttam, helyesebben a férfi példa, ami nem volt előttem, az lehetett az egyik oka.

Mitől változott ez meg?

Tőle és tőlem.  Igazából, rá jöttem, hogy nem okolhatom az egész férfi populációt, pár egyén  erkölcsi bukása miatt... Meg kell tanulnom bízni és hinni az ellenkező nemben. 

Azt gondoltam nem leszek képes bízni, nem tudok majd hinni és nem tudom megmutatni teljes valóm, nem tudom elmesélni a történetet, ami azzá formált, aki vagyok.  Féltem.

Féltem, hogy bármennyire nem szeretnék, de megbélyegzem az embereket... pedig ehhez nincs jogom, mint ahogy senkinek sincs.

Megtörtént a varázslat.... Kívántam.

Kívánságom hatására tudtam, hogy változnom kell, nekem és a néző pontomon  le kell zárnom a múlt sérelmeit, el kell fogadnom, hogy azok miatt lettem az, aki vagyok. 

Ahhoz, hogy kívánságom teljesülhessen meg kell tanulnom lebontani a falat, amit magam köré építtetem, vagy  egy ajtót biztosítani, amit megfelelő kulccsal ki lehet nyitni.

Azt kívántam, legyen valaki, aki az a kulcs, mely nyitja a zárat.