2017. július 3., hétfő

~ Négy ~

~ Négy ~



"Néha azzal is nehéz megküzdeni, ha álmaid valóra válnak."

~ Fejős Éva








Ez a kis történet lerántja a leplet, az elrejtett valóságról.

 Beléd szerettem, és bármennyire is álmodoztam a szerelemről és kívántam, hogy megtaláljam az igazat, féltem is tőle.  Féltem, hogy megsérülök. Mi lesz, ha még sem így kell lennie, ha nem érdemlem meg, ha nem vagyok elég hozzá...

Szembe mentem a félelmemmel, mert tudtam, hogy még egyszer nem kapok ekkora kincset, és mivel hiszek, bízok, remélek,  ha mindez nem lenne elég szeretek, nagyon....

Mikor ez az álomszerű valóság elragadott őrült lettem... a viszonylagos racionális gondolkodásom, átalakított az érzelmek emberévé, képtelen voltam nem a szívem dallama szerint cselekedni...

Ennek részleteit nem leplezném le, hiszen elegen tudjuk... Talán az elég... a pitypang szívem egyik  legkedvesebb virágává  vált, és ahogy minden virág a fény hatására kinyílik... megfelelő személynek én is megnyíltam.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

~ Tizenhárom ~

Úgy rohan az idő, de meg lehet állni, a nyüzsgésből ketten most ki tudunk szállni, hát kérlek téged, hogy szeress engem, boldo...