~ Három ~

~ Három ~

"Azok számára nincs boldogság, akik nagyon korán feladták az álmaikat, és beletörődtek a szürkeségbe."

~ ismeretlen

Nem tudom egész pontosan, hogy sikerült megvilágosodnom, hogy van egy férfi, igen férfi, csupa nagy betűvel, aki nyitja a zárat... Észre sem vettem és szép lassan a kelleténél jobban kedveltem, bár nem vallódtam be magamnak sem, egészen az napig, mikor megvilágosodtam...

Rá döbbentem, hogy dől belőlem a szó, hogy mindennap várom, azt az időt, hogy beszélgessünk, hogy megoszthatom vele az örömöm és a bánatom.

Mind emellett a bizalmam szépen lassan kiépült felé, elmondtam, amit az előtt nem említettem senkinek, megosztottam az olykor fura és sajátos gondolat világom és az igen gyakori kellemetlen eseteimet. 

Persze, mikor beszámoltam egy egy ilyen esetről rögtön zavarba jöttem, de még is tudtam, hogy talán értékeli, hogy kínos eseteimet elmesélem neki.

Pontosan... megkedveltem és minél jobban próbáltam magam meggyőzni, hogy nem lehet, ne reménykedjek, ne gondoljam túl és nem történhet meg... felesleges volt, mert bár az eszem nemet mondott, de a szívem már rég megnyerte a csatát.

Kislány koromban mindig az volt a  vágyam, mint minden leányzónak, ki hitt a tündérmesékben... megtalálni az igaz szerelmet.

Megtalálni azt, akivel leélhetem az életem, azt a személyt, kire úgy nézzek akár 100 év után is, ahogy senki másra, a nagy Őt.

A kérdés jogos... Megtaláltam-e?

Az idő majd válaszol.